Aki a Vadását építette
Minden egyes ember élete regény. Halpert Gézáé is, akinek többek között a Vadása üdülőtóvá építése is köszönhető – társaival együtt.
Amikor összeszedtek minket az oroszok és a 8-as főúton hajtottak kelet felé, egész Körmend kint volt. Kivezényelt cigánybandák húzták. Később megtudtam, hogy hatvanötezer hadifogoly között meneteltem. Donbaszba kerültem, bányába. Jól jött az a kis némettudás, mert a nő, aki mellé beosztottak, értett ezen a nyelven. Korábban tanárnőként dolgozott, de viszonyra lépett egy német tiszttel és emiatt bányába küldték, vájárnak. Sokat segített a túlélésben. Végül is 47-ben, 45 kilósan érkeztem haza, három évre 5 forint bért kaptam Debrecenben… És begyűjtöttem egy szervi szívbajt. Ej, Géza, szedd össze magad, mert semmire sem viszed, mondogattam magamnak. Addig, amíg szakmámban, a kőművesben léptem. Pécsen letettem a mestervizsgát, művezető, építésvezető, majd Szombathelyen, a Wesselényi utcai Szakipari Vállalatnál igazgató: valóságos karrier.
Halpert Géza, id.
Aztán újabb fordulót vett Halpert Géza élete. 1955-ben visszakerült falujába, az építőipari szövetkezet elnöke lett. Az is maradt 1984-ig, nyugdíjazásáig. A hegyháti építőket nemcsak a megyében, de az egész országban ismerték. Évente harminc-negyven családi házat adtak át szerkezetkészen, ami akkor újdonságnak számított. A csúcson négyszázan dolgoztak a cégnél, s ennek arányában az elnök befolyása is nőtt. Halpert Géza nem volt párttag, ez szokatlannak számított vezetői beosztásban, mégis elfogadták, megbecsülték.
Mindezt a szakmának köszönhettem. Csak azt néztem, hogy miként lehet megfaragni azt a fát, felhúzni azt a falat. Egy ízben számos mérnökön kifogó, megoldhatatlannak tűnő feladatot bíztak rám. Jelesül a szombathelyi Centrum áruház légfűtésének megoldását. Megoldottam. Aztán már nem kérdezték, hogy mikor lépek be a pártba.
Halpert Géza, id.
És akkor sem vitáztak vele, amikor varrodát indított a faluban, száz embernek adva munkát. A lényeg, hogy a jakabi kőművesek az ország legjobbjai lettek.
Jöttek a díjat átadni az OKISZ-vezetők. Fél napig kerengtek az Őrségben, mire ránk találtak. Ugyanis nem jelezte tábla a falu nevét. Ma sem jelzi, az van kiírva, hogy Vadása , majd a tóépítésre terelődik a szó. A főkönyvelőmnek, Solymár Lajosnak volt ott birtoka. Gróf Sigray idején két malom működött a patakokon, de ezek leégtek. A környezet annyira szép volt, hogy szinte kiáltott: ide tavat kell csinálni… A kis patakok tele voltak rákkal, az erdő érintetlen és burjánzó, a csend kitapintható: Lajossal úgy döntöttünk, hogy építünk egy gátat, és majd meglátjuk. Dombi Vilmos tanító személyében jó szövetségesünk akadt. Vili régi barátságot ápolt a megyei tanács elnökével, Gonda Györggyel, így esélyeink nőttek. A tervekre 15 ezer forintot kellett letenni, ennyi pénze a jakabi tanácsnak nem volt. A körmenditől kértünk segítséget. A tanácsülésen lett egy kis gubanc, mert Lőricz Károly a pártbizottságról azt javasolta: vegyük le a napirendről a Vadását, vannak fontosabb ügyek is. Szerencsére Bencsik Zoltán a járástól ragaszkodott a napirendhez, szünetet rendelt el. Ekkor beszéltünk Lőricz Karcsival, ismertetve elképzeléseinket. Meghallgatott, azt mondta: Rendben, meggyőztetek. Aztán már nem volt gond, zöld lett a lámpa.
Halpert Géza, id.
És 1967-ben elkezdődtek a munkák. A jakabi építők utakat, hidat, gátat emeltek, megjelentek az első árusok is. Esztendő (!) alatt készült el az üdülőtó, amire Gonda György azt mondta: Géza, örülök a kitartásotoknak, ez tényleg gyönyörű.
A dicséret mellé pénz is jött, a Vadása szépült, új kultúrát, életmódot hozott az eladdig alvó térségbe. Volt, ami volt, a világ más lett. Ami a tónál huszonöt éve milliót ért, ma 100 ezerért sem kell… Akinek pénze van, az a tengerhez megy, a többség meg otthon marad, a tévében nézi a pálmafákat. Éltem én Horthy alatt, a mai kapitalizmus azért jobb. De még kiforratlan, sérülékeny. De ez a világ is megtalálja majd a helyét.
Halpert Géza, id.
Mondja Halpert Géza, megmutatva az általa faragott sétapálcákat. Hátha egyszer polgár is akad hozzá , nevet fel a faluépítő, akinek életregényébe még bizonyára ír újabb fejezeteket a sors.
A körmendi járási tanács 15 ezer forintjával indult a tóépítés, majd ki is bővült, mindehhez kellett a kezdeti gyanakvás eloszlatása.
Forrás: Kozma Gábor | vaol.hu
Fotó: Szerencsi Richárd