Hegyhátszentjakab és környéke
Írta és szerkesztette:
FARKAS LÁSZLÓ
ALKALMI KIADVÁNY
Lektorálta:
MARKOVITS ILONA
Forrásmunkák: Az őrségi Baráti Kör jegyzőkönyvei, Hegyhátszentjakab és a környező községek falukrónikái: a Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára sorozat, a Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet negyedszázada címmel készült jubileumi kiadvány. Az anyag összegyűjtésében segítséget nyújtott Halpert Géza, az Örség Baráti Kör tagja, a Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet nyugdíjas elnöke.
Kiadja: Építőipari Szövetkezet, Hegyhátszentjakab
Felelős kiadó: Nemes Zoltán elnök
Készült a Sylvester János Nyomdában
Szombathely, 0866/ 1985
Felelős vezető: Hanuszek Béla igazgató
Bevezető
Az 1980-ban alakult Őrségi Baráti Kör minden évben más községben tartja összejövetelét. Az elnökség döntése értelmében 1985-ben Hegyhátszentjakab község ad otthont a baráti kör találkozójának. Ebből az alkalomból készült ez a kis kiadvány, amely bemutatja az Őrséget, mint tájvédelmi körzetet és ezen belül elsősorban Hegyhátszentjakabot és környékét.
Célunk, hogy a kirándulók, a baráti kör tagjai, a Vadása-tó mellett fürdőzők és horgászók jobban megismerjék ezt a vidéket, az itt élő emberek életét és szokásait.
A kiadvány megjelenéséhez anyagilag hozzájárult a Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet, terjesztését elősegíti a Hegyhátszentjakabi Községi Közös Tanács.
A kiadvány írója és szerkesztője – idő és hely hiányában – nem törekedhetett teljességre, de reméli, hogy ízelítőt ad e tájról, közelebb hozza egymáshoz az itt élőket és az ide látogatókat, és elősegíti a környék további fejlődését.
Köszöntő
Köszöntöm az Őrségi Baráti Kör tagjait abból az alkalomból, hogy az idén Hegyhátszentjakabon tartjuk évi találkozónkat. Köszöntöm e kiadvány olvasóit, a tájat felkereső turistákat, a pihenni, szórakozni vágyó embereket.
A korábbi évek találkozóin hangoztattuk, hogy az Őrségi Baráti Kör célkitűzéseivel csak akkor tarthat számot megértésre, ha az őrségi emberek akaratával, alkotóerejével akarja feladatait megoldani és ehhez kapcsolja a kívülállók segítő törekvéseit.
A továbbiakban is ez a célunk. Kívülről nem lehet elképzelni az Őrség jövőjét, de a kívűlről jövő kezdeményezések elősegíthetik a tájegység szellemi és gazdasági értékeinek továbbfejlesztését.
Az őrségi összefogásnak eddig is voltak és ma is vannak szép hagyományai, amelyekkel bátran kell élni. Ezért elsősorban az őrségiektől várjuk a kezdeményezéseket, a térségi kisugárzást. A javaslatok megvalósítását a baráti kör saját eszközeivel igyekszik elősegíteni.
SZELE FERENC
az Őrségi Baráti Kör elnöke
Üzenet
Hívunk magunk közé mindenkit, aki az Őrségben él, vagy bár közvetlen kapocs nem köti ide, de szereti az országnak ezt a legősibb vidékét.
Ezer év magyar sorsát, emlékét őrizzük, mégsem a múlt felé fordulunk, hanem tovább szeretnénk építeni az Őrség kultúráját. Minden fontosat megőrizve átmenteni a XXI. századba, mert ezt a földet nem örökségbe kaptuk apáinktól, hanem kölcsönképpen unokáinktól.
Ehhez kérünk támogatást. Lépjetek be az Őrségi Baráti Körbe. Vállaljatok részt gondjainkból, látogassatok el hozzánk, tekintsétek meg rendezvényeinket, segítsétek munkánkat javaslatokkal, felajánlásokkal.
Szükségesnek tartjuk, hogy terveinkhez megfelelő anyagi eszközök álljanak rendelkezésre, ezért tagjainktól évenkénti hozzájárulásra számítunk.
Az Őrségi Baráti Kör megalakítását előkészítő bizottság úgy találta méltányosnak, hogy magánszemélyektől évenként legalább 100 forintot kérjen, közösségektől 500 forintot, jogi személyektől (vállalatoktól, intézményektől) 3000-5000 forintot. Munkánkról, minden forint sorsáról beszámolunk tagjainknak az évenkénti baráti találkozón.
A jelentkezéseket várja az Őrségi Baráti Kör, Őriszentpéter Tanácsháza címén, a 9941 postai irányítószámon
Őrségi Baráti Kör
Vezetősége
Az Őrség tájvédelmi körzet
Az Őrséget, mint tájvédelmi körzetet 1978-ban nyilvánították védetté. Ezt 1978. május 12-én Őriszentpéteren ünnepélyesen jelentették be. A tájvédelmi körzet 37911 hektár kiterjedésű. A védettség célja az, hogy teljes összhangban a területen folyó mező- és erdőgazdálkodással, tájképi értékeivel és egyéni arculatával együtt óvja meg ezt a területet a mai modern, kulturált ember számára. Építészetében pedig az eredeti népi jegyek megtartásával, de a XX. század igényeihez igazodó, tájba illő épületek kialakítására, törekszik. Jó példa erre az őrimagyarósdi kultúrház.
Az Alpokból lefolyó gyors patakok széles kavicstakarót teregettek itt szét, melyek alól temérdek forrás bukkan elő a lejtők alsó harmadában.
Az Őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak) és a Kerka középső völgyszakaszán helyezkednek el. A vízenyős, nehezen járható völgytalpak településre nem alkalmasak, ezért alakultak ki a falvak a hátak szilárdabb kavicsrétegén. A völgyfenék süppedékes agyagán számtalan árnyalatban pompáznak a patakkal átszelt zöld rétek. A köztes irtásokon szórvány szántóföldeket alakítottak ki, amelyeken rozs, len és burgonya terem. A tipikus őrségi falvakat szétszórt házcsoportok alkotják. A patakvölgyre. tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a pár házból álló települési egységek és szerek. Ezek a honfoglalás utáni faluformát őrzik. A rendszertelen képű faluknál mindig terv nélkül építkeztek egymás mellé a rokon családok. Ezért az utcák huzamos ideig nem alakultak ki.
Egy-egy szert egy-egy család vett birtokba. Ahogy szaporodott a család, egyidejűleg sokasodtak a házak is az ősi településen. A házak telkei a dombtetőtől a völgytalpig húzódtak, s mindegyikhez egyformán tartozott a patak menti rét, a domboldal gyümölcsöse, erdője és szántója.
A szeres települések kialakulásában nagy jelentősége volt a védelmi szempontoknak. Valamikor járhatatlan rengeteg volt az Őrség, az országot védelmező gyepűvonal fontos szakasza a német hódítók ellen. Az ország védelmét az Árpád-házi királyok nagy gonddal szervezték meg. Besenyőket és székelyeket is telepítettek ide, hogy a magyar őslakossággal együtt védjék a határt az erdővidéken.
A táj rendkívül alkalmas volt a megtelepedésre. A halban, rákban és hódban gazdag patakok élővilága, a környező rétek és a dombok erdei megfelelő életteret nyújtottak. A sűrű erdős területeken a mezőgazdasági termelésre csak irtványterületeken kínálkozott lehetőség. Az irtásföldek megválasztásában nem az erdő összetétele és minősége döntött, hanem a házhoz való közelség. Így jöttek létre a hajlékok körül a művelésre alkalmas területek. Az itt lakók a XVII. század végéig szabadalmas őrállók voltak. Legfőbb elöljárójuk az őrkapitány, aki 12 választott esküdttel együtt látta el a megyétől független közigazgatási és bírói teendőket.
Az őrségi falvakat ma is Vérbulcsu által telepített családok és Árpád- kori őrállók utódai népesítik be. Kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben fafaragó, díszítő készségükben igen sok székelyes vonást őriznek. Népi építészetükben is gazdag hagyatékot ápolnak az erdő közé zárt Őrségben, amely a szomszéd Hetéssel és Göcsejjel együtt a faépítkezés ősi területe.
A történelmi Őrség 18 községből állt. A tájvédelmi körzet nagyobb (geológiai, botanikai) egységet vont védelme alá. Három község – Apátistvánfalva, Őriszentpéter és Szalafő – belterületi védelmet kapott.
A tájvédelmi körzeten belül fokozottan védettek az alábbi területek: 1. Szakonyfalui nagytömb, 2. Lucfenyves, 3. Háromszintes vörösfenyves, 4. Erdei fenyves, 5. Gyertyános-tölgyes, 6. Kocsányos-tölgyes, 7. Bükkös, 8. Őserdő, 9. Idős lucfenyves, 10. Lucfenyő fasor, 11. Szőce-patak völgye, 12. Fekete-tó és környéke, 13. Lukos környéke, 14. Zala rét, 15. Hársas patak völgye, 16. Lugosi patak völgye. E területek látogatása nem korlátozott, de az előírásokat be kell tartani.
A terület erdősültsége 52 százalékos, ami az országos átlaghoz viszonyítva háromszoros. Ebből következik, hogy a terület eredményes gazdasági ágazata az erdőgazdálkodás, amely az elénk táruló farakásokból fiatal erdősítésekből szemmel láthatóan folyik is.
Az Őrségi Baráti Kör működési szabályzatából
A Hazafias Népfront Vas Megyei Bizottsága keretei között működő Őrségi Baráti Kör működési szabályzatát 1980-ban fogadták el. Érdemes néhány gondolatát idézni.
A Baráti Kör tagjai megfelelő társadalmi hátteret és segítséget nyújtanak – az állami szervek részére – a tájegység funkciójának legmegfelelőbb kialakításához, a rendezési programok, fejlesztési feladatok feltárásához, az egyes fejlesztések alapelveinek és irányainak konkrét meghatározásához. Észrevételeikkel, vélemény nyilvánításaikkal segítik a rövid és hosszabb távlatban jelentkező helyi és országos célú idegenforgalmi-, üdülési igények feltárását és a szükségletek kielégítését.
A vonzó tényezők figyelembevételével a Baráti Kör tagjai szorgalmazzák:
– a nagy természeti értékű, turisztikai célra hasznosítható övezetek és a hozzájuk kapcsolódó, kiemelkedő kultúrtörténeti értékekkel és infrastrukturális adottságokkal rendelkező területek rendszerbe kapcsolását;
– az eddig bemutatott, propagált táji- történeti értékek gyarapítását további jellegzetes népi épületek feltárásával és hasznosításával;
– az idegenforgalmat kiszolgáló létesítmények fejlesztését;
– a családos üdülés fellendítését elősegítő szállásférőhelyek számának és fajtáinak növelését, a felszabaduló népi épületek haszonosítását és egyéb épületek turistaházzá alakítását, kempingek létesítését;
– a tájegység szellemi kultúrájának szintjét növelő rendezvénysorozatokat;
– az őrségi népi kézműipar fejlesztését, a népi hagyományokat bemutató rendezvényeket, alkotási lehetőségeket, esetenként alkotótábor formájában;
– az őrségi, táplálkozási hagyományok feltárását és elterjesztésük feltételeinek a megteremtését.
A Baráti Kör tagjai az Őrségben folyó mező- és erdőgazdálkodással összhangban óvják tájképi értékeit és egyéni arculatát.
Ennek érdekében:
– észrevételeket, ajánlásokat tesznek az Őrség komplex tájrendezési és fejlesztési tervére, esetleges módosítására;
– szorgalmazzák a műemlék és műemlékjellegű épületek állagmegóvását, környezetük rendezését.
A továbbiakban a működési szabályzat 13 paragrafusban foglalja össze a jogokat és kötelezettségeket, valamint a tisztségviselők feladatait. A szabályzatot a Hazafias Népfront Vas Megyei Elnöksége 1980-ban jóváhagyta.
Az Őrségi Baráti Kör elnökségének tagjai 1985-ben:
Szele Ferenc, a kör elnöke, Vas Megye Tanácsa általános elnökhelyettese, Prém Jenő, a kör titkára, az Őriszentpéteri Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Fodor Ernő, a volt Körmendi Járási Tanácsi Hivatal nyugdíjas elnöke, Ábrahám Tibor, az Őriszentpéteri Nagyközségi Pártbizottság titkára, Bognár Miklós, a Körmendi Városi Pártbizottság titkára, Tóth János bajánsenyei párttitkár, a kör közművelődési szekciójának vezetője, dr. Sütő Kálmán, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese, Köbli Gyula, az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának helyettes vezetője, Moldova György író, Sebők Zoltán bérelszámoló, Horváth Imre, a Sabaria Cipőgyár vezérigazgatója, Horváth László, az Őrség Áfész elnöke, Hárs József, az Erdőfelügyelőség igazgatója, Viserálek Kálmán, a Pankaszi Községi Közös Tanács elnöke, Gaál Sándor, a Bajánsenyei Községi Közös Tanács elnöke, Tolvaj Rezső, a Hegyhátszentjakabi Községi Közös Tanács elnöke, Boór Jánosné, az Őriszentpéteri Nagyközségi Közös Tanács, titkársági főelőadója, Kovács István, a szőcei szakcsoport elnöke, a kör gazdasági szekciójának vezetője, Jakosa Zoltán, a kisrákosi szakszövetkezet elnöke, Gaál Ferenc, a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, Tiborcz György, az Őriszentpéteri Általános Iskola igazgatója, Tóth László tanár, a kör ifjúsági szekciójának vezetője, Horváth Ottó, a Kerámiagyár nyugdíjas igazgatója, Palatkás József, az őriszentpéteri Tüzép-telep vezetője, Keszte János rendész, Halpert Géza, a Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet nyugdíjas elnöke, Mészáros Imre, a Hazafias Népfront Vas Megyei Bizottságának titkára, Krizsa Gyula főmezőgazdász, Papp Vilmos művezető, Krajcár Károly tanár, Pál Józsefné idegenforgalmi alkalmazott, Lőrincz Ottó, a Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal osztályvezetője, a kör idegenforgalmi szekciójának vezetője, Vincze Csaba építészmérnök, tervező, a kör környezetvédelmi és településfejlesztési szekciójának vezetője.
Hegyhátszentjakab
Ez az őrségi falu, Hegyhátszentjakab adott otthont 1985-ben az Őrségi Baráti Kör találközójának. Úgy érezziik, elengedhetetlen, hogy történetét röviden ismertessük.
Írásos feljegyzés nem nagyon maradt fenn a község évszázadokkal korábbi életéből. A szájhagyomány szerint a község lakóinak ősei a Felsőjánosfa és Pankasz közötti Pusztaszeotmárton nevű községben éltek. A törökdúlás idején azonban elpusztult a község, templomának romjai ma is megtalálhatók még a Zala folyó menti „pácodi” erdőben. A lerombolt faluból 4-5 családnak sikerült elmenekülnie a „Galambkúti árok”-ba, ahonnét tovább vándoroltak, s a község mai helyén telepedtek ide. Kevés holmijukat – amit meg tudtak menteni – kosarakban cipelték el. A települést ezért kezdetben Kosárházának nevezték. Később a szentgotthárdi és a körmendi csatákban (1664. július végén) egy itteni Jakab nevű vitéz annyira kitüntette magát a harcokban, hogy megkapta e községet jutalmul. A község mai nevének egy része tőle származik.
A ma itt élő családok közül a Lukács, Keszte, Herczeg, Szabó, Sóber nevűeket tartják a legrégebbieknek. A német nevű – Kropf, Schmidt, Stumpfel – családok, melyeknek tagjai zömmel kőművesek és más építőiparosok voltak, a tizenkilencedik század második felében települtek ide. A Góger család Felsőőrből, a Halpertok, Borosok Sopron vidékéről jöttek. Az idősebbek szerint 1870-ben 25 ház volt a községben.
A két világháború között nehéz körülmények között élt a község lakossága. A megművelhető földterület jelentős része a Sigray grófok tulajdonában volt. Az emberek egy része cselédként dolgozott, az iparosok pedig csaknem mindig vándorúton voltak.
A második világháború befejezéséhez közeledve, a szovjet csapatok 1945. március 30-án a délutáni órákban szabadították fel a falut a német megszállás alól. A község határában harc már nemigen volt, de előtte Zalalövőn még heves ellenállást tanúsítottak a visszavonuló német fasiszták.
1945. április 15-én Kropf József kőművessegéd elnökletével községi földigénylő bizottság alakult. A község határában több mint háromszáz katasztrális hold földje volt Sigray Antal ivánci földesúrnak. Ebből 85 család igényelt és kapott földet. Nehéz volt a földosztás, mert sok volt az igénylő és kevés a föld. Így sokan megmaradtak a kőműveskanál és az ács-szerszám mellett.
A község lakosságáról annyit, hogy az 1930-as népszámlálás szerint 698 ember élt itt. Ez a szám később sem változott lényegesen. Átmenetileg inkább csökkent, de a felszabadulás után, az építőipari szövetkezet megalakulásával és megerősödésével a faluból való elvándorlás megszűnt.
A jelentősebb események közé tartozik, hogy 194 7-ben megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. (Még 1 945 áprilisában alakult egy ideiglenes alapszervezet, de az hamar feloszlott.) 1950. X. 22-én az első tanácsválasztáskor Hegyhátszentjakab, Felsőjánosfa és Szaknyér közös tanácsot alakított. Az első tanácselnök Stumpfel Ferenc lett.
1960. november 7-én – több éves társadalmi munka eredményeként – felavatták a 200 személyes – nagyteremből, könyvtárból és klubhelyiségből álló – művelődési otthont. 1968-ban autóbuszváró épült. Az iskola az 1900-as évek elején csak egy tanerős volt és 1958-ig szőcei igazgatás alá tartozott. Az iskolában jelenleg 1-II-III. alsótagozatos osztály működik. A IV-VIII. osztályos tanulókat minden hétfőn különautóbusz viszi (a közigazgatási területhez tartozó öt községből) a körmendi körzeti általános iskolába. A körmendi kollégiumból pénteken hozzák vissza a diákokat. Az öt községből 1985-ben 80 diák tanult Körmenden.
Az óvoda a megnövekedett igényeknek megfelelően 1985-től kétcsoportosként működik. Az óvodások és az alsótagozatos tanulók tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak.
Hegyhátszentjakabon 1982-ben épült posta. Ugyancsak ettől az évtől öt község közös tanúcsa székel itt. A fejlődéshez tartozik a közétkeztetés, valamint az orvosi rendelés megszervezése. Az Őrimagyarósdon székelő orvos hetenként egyszer rendel minden községben. A szövetkezeti vendéglő közétkeztetése elsősorban a szövetkezeti varroda és a központi iroda dolgozóit szolgálja. Az idősekhez tiszteletdíjas gondozónő viszi a meleg ebédet.
Említésre méltó még a község központjában a XIII. században épült műemléki templom, amely széksorokkal és orgonával ellátott, s amelyet 1971-ben restauráltak.
A kőművesek élete a felszabadulás előtt
Hegyhátszentjakabot évtizedek óta kőműves falunak ismerik. Az őslakosság egy része is ilyen mesterségbe kezdett, és a szomszédos ausztriai Burgenlandból vagy az ország más vidékéről ide települtek is építőiparosok – mesterek, segédek – voltak. Egy 1929-es statisztika szerint a kicsi faluban kettővel több kőműves volt, mint a megyeszékhelyen, Szombathelyen. Ennyi iparos emberre persze a községben és a közvetlen környéken nem volt szükség. Ezért a kőművesek, ácsok, festők :.. főleg a nyári időszakban – eljártak Ausztriába, Jugoszláviába vagy hazánk fővárosába dolgozni. A hátukra vették az akkor szokásosan használt zsákot. Ebben volt a szerszámuk és több napi hideg élelem. Aki a szakmájában mégsem kapott munkát, az uradalmakban szegődött el cselédnek. Fő élelmük a krumpli, a hajdina, a köles volt. A kukorica későn érett be és az állathizlalásra kevés takarmány jutott. Télen – amikor a kőművesmunkákból visszatértek – fakitermeléssel foglalkoztak. Bányafát, dongafát termeltek. A hosszú, távoli utakat rendszerint gyalog tették meg. Mivel a föld agyagos, kavicsos, mezőgazdasági művelésre nem a legjobb, a szülők a gyerekeket továbbra is kőművesnek, ácsnak adták. A kőművesinasnak már némi fizetés járt, de a nyári munkák idején a bérből félre kellett tenni, hogy, télre is jusson valami. A felszabadulás előtti sivár, bizonytalan életből számos anekdotába illő vicc maradt fenn. Érdemes felidézni őket. Íme, egy-két ilyen.
Megszólítanak egy nőt az utcán (nyáron). – Asszonyom, mi a foglalkozása a férjének? – Kőműves a galambom. Az asszony, télen ugyanerre a kérdésre így válaszolt: – Kőműves a nyüves. Már négy hónapja egy fillért sem keresett.
A kőműves feleség hentesüzletbe térbe (nyáron). – Kérek öt kiló felsált ! A kőműves feleség így kér az üzletben (télen): – Kérek fél kiló tüdőt a macskámnak, de ne olyan legyen, mint a múltkor, mert attól beteg lett a férjem.
Az építőipari szövetkezet története
1949-ben – az államosításokat követően – Hegyhátszentjakabon földművesszövetkezetet alakítottak. A tagok – földművesek és kőművesek – 50 forintos részjegyet vásároltak személyenként. Ügyvezetőnek Bogár Tibort választották. Az első bolt Hajós Vendel boltjában létesült és a korábbi tulajdonos lett a boltvezető is.
A szövetkezés gondolata tehát már magot vetett a községben.
Az ötvenes évek elején a cipészek, asztalosok és kádárok vegyesipari szövetkezetet alakítottak.(Később a szövetkezet tagjainak egy része: elsősorban az asztalos csoport a mai építőipari szövetkezetbe lépett át, egy része pedig Csákánydoroszlóhoz tartozva, cipész részlegként működött néhány évig.)
Ilyen előzmények és szövetkezési példák után a falutól távol dolgozó kőművesek – egy tavaszi vasárnapon – a helyi kocsmában gyülekeztek. Így szokták ezt évek óta. Itt mesélték el egymásnak az előző héten történteket, gondjaikat, örömeiket. Erre a napra azonban már hetekkel korábban készültek. A szövetkezés gondolata foglalkoztatta őket.
1954 tavaszán – az említett vasárnapon – több mint tíz kőműves, néhány ács, festő és segédmunkás elhatározta a szövetkezet megalakítását.
A szövetkezet első neve : Őrségi Lakkarbantartó KTSZ volt . Az induláskor semmi vagyonnal nem rendelkeztek. Az alapító tagok a közös munkák megkezdésének elősegítésére személyenként ezer forintot részjegyként fizettek be. Természetesen a munkákhoz magukkal vitték a korábban is használt és tulajdonukban lévő kalapácsot, baltát, kőműveskanalat, függővasat és más hasonló szerszámokat .
Mire a járási vezető szervek a működési engedélyt kiadták, már nyár lett. Az okiratba is másként került a szövetkezet neve : Építő Kisipari Termelő Szövetkezet. Részlegek: kőműves, asztalos, ács, üveges, festő, villanyszerelő, tetőfedő, lakatos.
A szövetkezet tagjai első elnöknek Stumpfel Ferencet, a községi tanács addigi elnökét választották meg, aki azonban néhány hónap múlva visszament tanácselnöknek. A szövetkezet második elnökévé Nikicser Ferenc kőművest választották. Ő kerékpáron járta a környéket és szervezte a közös munkát. A szövetkezet raktárának egy kulákházat jelöltek ki a hatóságok, irodának pedig a templom mellett lévő, volt szatócsboltot bérelték.
Elfogadtak hídjavítást, üzletalakítást, iskolatatarozást. Szombathelyen túl is vállaltak munkát. Az első megrendelők iskolák, földművesszövetkezetek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek voltak. Minden munkát elvállaltak a lakosságnak is. Nagyon vigyáztak arra, hogy szép munkát végezzenek, elégedettek legyenek velük és máskor is megkeressék őket megrendelésekkel.
Közben persze változások következtek be az ország és a szövetkezet életében. 1956-ban – alig két évvel a megalakulás után – az ellenforradalom itt is vihart kavart. Pedig ekkor már kezdett megerősödni a szövetkezet. A szállításokhoz két lóval, szekérrel rendelkeztek. Volt már többféle anyaguk, a szerszámok, a berendezések is mindig gyarapodtak. Műszaki vezetőjük is volt már Halpert Géza személyében, aki – mint sokan mások a faluban – kőművesinasként, segédként kezdte, majd mesterként folytatta. Nagy tapasztalatokra tett szert először a MAORT-nál, a zalai kőolajtársaságoknál, majd a Magasépítő Vállalatnál, a jelenlegi VASÉP elődjénél. Őt 1955-ben hívták a szövetkezethez, hogy az elnök mellett, mint műszaki vezető segítse, irányítsa a munkákat. Így érték őt is rövid egyéves munka után az ellenforradalmi események.
Egyes hangadók rendkívüli közgyűlés összehívását kérték. Ezen nagy vihar tört ki.
– Oszlassuk fel a szövetkezetet.
– Adják vissza a befizetett részjegyet.
– De mi legyen a lovakkal?
Ilyen és más közbekiáltások hangzottak el.
Ekkor szólalt fel a fiatal, köztiszteletben álló műszaki vezető, Halpert Géza és körülbelül ezeket mondta:
– A szövetkezetnek vállalt munkái vannak. Ezeket nem hagyhatjuk félbe. Az én véleményem az, hogy ne osszuk fel a közös vagyont, hanem dolgozzunk tovább. Munka nélkül fizetni sem lehet. Emberek, legyünk észnél, gondoljunk falunkra, családunkra, jövőnkre.
A vita ezután már kicsit csillapodottabb formában folytatódott. Egyesek még mindig a vagyont akarták felosztani, de abban nem volt egyetértés, hogy anyagban vagy pénzben legyen-e a felosztás. Végül is a többség úgy döntött, hogy maradjon együtt a szövetkezet.
Valaki azonban közbekiáltott, hogy új vezetőséget kell választani. Ez a gondolat megnyerte mindenki tetszését és elhatározták, hogy titkos szavazást rendeznek.
A választási módszer az volt, hogy egy kis cédulára mindenki írjon fel egy nevet. A legtöbb szavazatot Halpert Géza kapta. Az évek bizonyították, hogy jól választott a tagság. Elnökletével egyenletesen fejlődött a szövetkezet. Azóta többször újjáválasztották titkos szavazással.
1984-ben kormánykitüntetéssel ment nyugdíjba. 1984-ben Nemes Zoltán lett a szövetkezet elnöke. Ő már hosszú évek óta vezetőségi tag volt, különböző műszaki beosztásokban részt vett a termelés irányításában. Elődjétől sokat tanult, évtizedek tapasztalatait mostani munkájában hasznosítja.
Közben a szövetkezet állandóan fejlődött. 1964-ben már ötven fölé emelkedett a dolgozók száma, a bruttó termelési érték meghaladta az öt és fél millió forintot, az egy személyre jutó évi átlagbér pedig 21 ezer forintnál is több volt. Ebben az időben már bekapcsolódtak Körmenden az állami lakóházak és más épületek sortatarozásába, a környéken pedig a családi házak építésébe. Évente 30-40 családi ház kivitelezésére vállalkozott a szövetkezet. Ez úgy történt, hogy a szakembert, a tervet és az anyagokat a szövetkezet adta, a segédmunkásokról pedig az építtető család gondoskodott. Ugyanis a szövetkezet a segédmunkások zömét időközben szakmunkásokká képezte át .
1968. december 15-én avatták fel a szövetkezet jelenlegi székházát. Az emeletes épület a falu és a környék díszévé vált.
Szólni kell még a körmendi építőkkel való egyesülésről. A Körmendi Epítőipari Szövetkezet – bár a járási székhelyen működött – nem tudott a követelményekkel lépést tartani. Ezért ez a szövetkezet először a Körmendi Műszaki Ipari Szövetkezettel egyesült. Ez a „házasság” azonban nem váltotta be a reményeket. Az építőipari szakmai irányítást nem kapták meg kellően, nem volt megfelelő munkájuk, megrendelésük, kapcsolatuk. A körmendi szövetkezeti építők úgy gondolták: nekik is, a népgazdaságnak is jobb lesz az, ha a műszakiaktól elválva, egy másik építőipari szövetkezett el egyesülnek.
Ilyen előzmények után úgynevezett beolvadásos módszerrel egyesültek a körmendi szövetkezeti építők a Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezettel. A közös munka 1974. január l-től indult meg. Azóta az erők még inkább megnövekedtek. A több száz dolgozót foglalkoztató szövetkezet most már alvállalkozók nélkül is képes lett többemeletes épületek, több millió forintos beruházások kivitelezésére, nagyobb tatarozások, felújítások vállalására.
Az utóbbi időben a szövetkezet építette – közmegelégedésre – a bajánsenyei határátkelő állomást, az őriszentpéteri kenyérgyárat , tornatermet, Körmenden négyszintes épületben 30 OTP-öröklakást. Körmend várossá nyilvánításának évében a régi Batthyány kastély lovardájából színházat épített a szövetkezet. Ők építették Pankaszon az ABC áruházat és az Őrségi Áfész irodaházát, valamint a nádasdi faluközpontot.
A szövetkezet saját üzemeinek fejlesztéséről sem feledkezett meg. Milliókat fordítottak korszerűsítésre, bővítésre, gépek, berendezések vásárlására. A beruházások során lakatosüzemet is építettek.
Az időközbeni kilépések ellenére a szövetkezetnek létszámgondja nem volt. Ez részben a szakmunkás-tanuló képzésnek köszönhető, részben azt bizonyítja, hogy az elhelyezkedni szándékozók számára a fegyelmezetten dolgozó, jó kollektíva mindig vonzó volt.
Külön érdemes megemlíteni a szövetkezet varrodáját .
1978-ban Szombathelyen a KISZÖV székházban rendezett termékkiállításon – amelyen elsősorban a fiatalok mutatkoztak be – sokan mosolyogtak, amikor szép ruhák előtt megpillantották a feliratot : ,,Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet munkái.”
– Hát hogyan? Az építők már varrnak is? – mondogatták egymásnak a kiállítás látogatói.
Igen. Nem mosolyogni való, mert varrnak. Igaz, hogy nem a kőművesek, hanem a kőműves feleségek, leányaik, hozzátartozóik.
A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több nő kereste fel a szövetkezetet és munkát akart vállalni. A nők régen a faluban a kőművesek mellett segédmunkások voltak. A szövetkezet eleinte az asztalosműhelyben bútorjavításra és más hasonló kisebb műhelymunkákra tanította be az asszonyokat és lányok at.
A hetvenes évek elejére érett meg az a gondolat, hogy jó lenne egy varroda, amelyben a nőket foglalkoztathatnák. Ezáltal a kőművesek és más építőipari munkások sem kívánkoznak el máshová munkát vállalni, esetleg a faluból is elköltözni.
1972 első félévében létesült a varroda. Kezdetként öt nőt küldtek öthetes betanulási időre a Kőszegi Ruhaipari Szövetkezetbe. Ott sajátították el a varrás technológiáját, beilleszkedtek a szalagrendszerbe. Rövid idő alatt is sokat tanultak. Az első varrógépek a Zalaegerszegi Ruhagyárból kiselejtezett és fel újított Csepel gépek voltak. Később ezeket Textima gyorsvarrógépekre cserélték ki.
A termelési értéket ma már milliókban lehet mérni. A munkakedv is fokozódott és az átlagkereset is nőtt. A termékek skálája bővült az utóbbi években pedig már exportra is dolgoztak. A Budapesti Pamutnyomóipari Vállalat közreműködésével és anyagának felhasználásával ágyneműket, kemping- és strandcikkeket, gyermek felsőruházati cikkeket gyártottak. A konfekcióipari munkákban jó partnernek bizonyult a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet is.
Végül a szövetkezetről érdemes megjegyezni, hogy több mint három évtizedes fennállása alatt több kitüntetésben részesült. Elnyerte az Epítési és Város fejlesztési Minisztérium, valamint az OKISZ által adományozott Kiváló Szövetkezet címet. Többször kapott országos és megyei vándorzászlót, dicsérő oklevelet. A vezetők és dolgozók közül többen kaptak kormánykitüntetést, miniszteri elismerést és a felsőbb szervek különböző jutalmát.
|
Az építőipari Szövetkezet Fejlődése a számok tükrében |
|||||
| Év | Munkajogi létszám (fő) | Bruttó termelési érték (M Ft) | Nyereség (M Ft) | Egy főre jutó éves átlagbér (Ft) | A szövetkezet vagyona (M Ft) |
| 1954 | 24 | 1101 | 48 | 12600 | 35 |
| 1959 | 42 | 3299 | 245 | 19000 | 105 |
| 1964 | 54 | 5501 | 489 | 21100 | 210 |
| 1969 | 94 | 9168 | 724 | 23700 | 450 |
| 1974 | 180 | 21552 | 3858 | 29100 | 5428 |
| 1979 | 280 | 52130 | 4453 | 40464 | 19295 |
| 1980 | 270 | 42558 | 3061 | 41670 | 22519 |
| 1981 | 263 | 51733 | 6920 | 45152 | 22608 |
| 1982 | 310 | 61204 | 10481 | 49056 | 23546 |
| 1983 | 290 | 57919 | 10107 | 54318 | 23540 |
| 1984 | 280 | 64629 | 9229 | 56586 | 23555 |
A Vadása-tó
Az Őrség és Hegyhátszentjakab nevezetessége a Vadása-tó. Ma már nemcsak a megyében, hanem országszerte híres. Külföldi kirándulók, turisták, fürdőzők és horgászok is felkeresik. A tó építése, fejlesztése az itt élő emberek és a szövetkezet dolgozóinak a kezdeményezésére történt.
A Vadása völgyben, a Vadása patak vizének felhasználásával 1968-ban kezdték kiépíteni a Vadása-tavat. Az elnevezés onnan ered, hogy a környéken sok volt a róka – meg más földbe vájt lyukban búvó vad – itt lett a völgy s benne a patak s a tó is vad-ásta, vad által ásva, vagyis Vadása.
A tó körül mindenfelé kristálytiszta víz bugyog föl. A tavat 12 forrás táplálja. A gátat a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság közreműködésével 1969-ben építették meg és 1970-től kezdődött az üzemelése: A 200 méter széles, 350 méter hosszú tó a nyári hónapokban a kirándulók kedvelt helye. Fürödni, csónakázni, horgászni lehet itt. A Magyar Országos Horgász Szövetség Vas megyei Intéző Bizottsága évenként több mázsa halat – elsősorban pontyot – telepít a tóba. Az utóbbi évek hagyománya, hogy nyáron, az Őrségi Napok keretében horgász csapat-, és egyéni versenyeket rendeznek a Vadása Kupáért.
Miután az ÉDÁSZ a villamos vezetéket kiépítette, több üdülőházat építettek a tó partjára. A helyi Építőipari Szövetkezet is épített üdülőt és szalonnasütő helyet. Egész éven át számos brigádtalálkozót, közös kirándulást és más rendezvényt tartanak itt.
A tó partja ad helyet a Vas és Zala megyei fiatalok találkozójának is.
A tó feletti területen ülepítő tavat alakítottak ki, hogy az iszapos víz ne rontsa a tó vizét. A környéken parkerdő található. Az ellátás javítására elárusító pavilonok épültek. Az Őriszentpéteri Termelőszövetkezet borozójában balatoni bor és egytálétel fogyasztható.
A tóparton kétcsillagos kempinget alakítottak ki, amely 1985-től üzemel. A helyi építőipari szövetkezet példáját követve vállalatok és intézmények építettek újabb üdülőket. A Vízügyi Igazgatóság impozáns épülete több feladatot is ellát 1985-től több család üdülhet egyszerre a szombathelyi Sabaria Cipőgyár üdülőjében. A Rába Magyar Vagon és Gépgyár szentgotthárdi gyára is épített itt már üdülőt és továbbiak építése van folyamatban.
Az ifjúság táborozására a Vas Megyei KISZ-Bizottság három faházat épített és lehetőség van sátrak felállítására is. A szentgotthárdi és a lenti KISZ-Biz ottság hasonló táborozási lehetőséget teremtett a tónál.
A Vadása-tó jelenleg már kicsinek bizonyul, mert nyáron az elképzelt 700-800 üdülő helyett több ezren lepik el a tavat és környékét.
A növekvő igények kielégítésére elkészült a Vadása II. tó építési terve. (Az első három hektár területen helyezkedik el.) A második tó vízfelülete már kilenc és fél hektár lesz, a vízmennyisége pedig még ennél is több. A Vadása II. nevű tavat az első út és a felső út között építik ki.
Őrimagyarósd
Közigazgatásilag a Hegyhátszentjakabi Községi Közös Tanácshoz tartozik Őrimagyarósd, amely szintén a környék egyik fontos települése. A lakók száma 360-370 között van, az utóbbi években inkább emelkedik.
A mi a múltját illeti egyesek szerint már a honfoglalás előtt is település volt. Az első írásos feljegyzés 1270-ből való. Ekkor V. István király adott ki kiváltságlevelet, amely leírja az őrimagyarósdi várban (Monorosd ad castrum) szolgáló őrök kötelességeit és jogait.
1480-tól az őrök a délről, a Mura folyón át betörő. törökkel szemben védekeztek. Ez a terület akkor is megmaradt a Darabos család földbirtokaként.
Egy 1690-es feljegyzés szerint Darabos Gáspár halála után egy török lett a földesúr. A faluban ekkor 13 jobbágy és 6 zsellér volt, akiktől a földesúrnak 20 forint, 2 pint vaj és robotra menő kocsi járt.
A török hódoltság után – körülbelül 1728.-tól gróf Eszterházy László, majd az ötvenes évek elejétől Rimanóczy Ádám a földesúr.
1840-től evangélikus egyházközség létesült a faluban. 1862-ben templomot is építenek. 1875-ben egyosztályos, vegyes, evangélikus elemi iskola működött a faluban, egy tanítóval és 105 tanulóval.
Az első világháború sok áldozatot követelt a falutól. Sokan a Kárpátokban fagytak meg. Az asszonyok úgy tudtak csak boldogulni, hogy hadifoglyokat (szerbeket, oroszokat) hoztak és ők segítettek a munkában.
A második világháború idején minden épkézláb embernek be kellett vonulnia. Ekkor is sokan meghaltak. A falu 1945. március 30-án szabadult föl. Ezen a napon a templom tornyára kitűzték a fehér zászlót, ami azt jelentette, hogy a falu megadta magát.
Egy szomorú, de említésre méltó eset is történt. A szovjet harcosok egy részét Felsőmarác, egy részét Viszák felé irányították. Közben az egyik harckocsi rosszul vette a kanyart, fölment a híd szegélyére és a patak medrébe zuhant. Itt három katona lelte halálát. A holttesteket még aznap elszállították, nem a faluban temették el.
Ha már halottaknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy 1985-ben az őrimagyarósdi KISZ-esek síremléket emeltek Szabó Istvánnak, a Tanácsköztársaság veteránjának, aki kommunistaként vette ki részét a jobb, emberibb élet kialakításában. Tevékenységéért a tanácshatalom bukása után üldözték, menekülnie kellett. Hazatérése után kőművesként dolgozott.
A felszabadulás után egy ideig a pártszervezet titkára is volt. A felszabadulás után a falu fejlődött, de a termelőszövetkezet – részben a nehéz természeti viszonyok miatt – nem volt életképes. Később szakszövetkezetet alakítottak. Kultúrház, orvosi rendelő, posta épült, így a község kommunális ellátottsága jó. Jelenleg a többi társközséggel együtt a környék fejlesztésén dolgoznak.
A leírtakon kívül érdemes megemlíteni, hogy Őrimagyarósd jelentős üzemmel is rendelkezik. Itt építették ki a Kisrákosi Mezőgazdasági Szakszövetkezet gépjavító bázisát. A lakatosüzem már két műszakban dolgozik és kapacitását annyira felfejlesztette, hogy más vállalatoktól és szövetkezetektől is fogad el megrendeléseket. 1985-ben (az 1984. évi munka alapján) a szövetkezet elnyerte a „Kiváló” címet.
Szőce
A környék legnépesebb faluja Szőce. Lakossága e kiadván y szerkesztésekor meghaladta a félezret. A község múltja, történelme a környék többi településéhez hasonló. Igaz, hogy az elmúlt évtizedekben a népesség itt is csökkent, de az utóbbi időben mind, többen találják meg munkájukat, számításukat helyben.
A Vas megyei Tanács V. B. Munkaügyi Osztályának adatai szerint Szőcén a lakosságszáma 1960-ban 895, 1970-ben 709, 1980-ban 547 volt. Azóta pedig – a népességmegtartó intézkedések eredményeképpen – emelkedés tapasztalható.
Az utóbbi időszak fejlődése annak is köszönhető, hogy a falu fő-útvonal mellett helyezkedik el és egy – több községre kiterjedő – jól működő szakcsoport is tevékenykedik. Kovács István elnökletével arról híresek, hogy minden újdonsággal szívesen kísérleteznek, hogy a kiállításokon, szakmai bemutatókon, az Őrségi Napokon mindig sikerrel szerepelnek.
Másfél évtizeddel ezelőtt alakult meg a szőcei szakcsoport, amely kezdetben elsősorban kisállattenyésztéssel foglalkozott. Naposbaromfit, tojójércét szereztek be a tagoknak, visszavásárolták a tojásokat, eladták a kiöregedett tojókat a sárvári és a zalaegerszegi baromfifeldolgozónak.
1984- ben kilenc és félmillió tojást értékesített a szakcsoport. Ebből egymilliót az Őrségi Áfész boltjaiba és vendéglőibe küldtek. A környező áfészeknek is sok tojást adnak el. Egy alkalommal a sárisápi téesz közvetítésével Svájcba és az NSZK-ba is utazott az őrségi tojás. Minőségi kifogást nem emeltek ellenük.
A zöldségtermelők – 335. tag – 1984-ben 42 vagon uborkát termeltek. (Ha kedvezőbb az időjárás, többet termelhettek volna.) A menynyiség nagyobbik felét exportálták. Holland mintára uborkaválogató szerkezetet is barkácsoltak.
Az őrségi konyha egyik hagyományos anyaga a tökmagolaj. Valamikor a házi olajütés eseményszámba ment. A finom olajjal káposztás és egyéb ételeket ízesítettek, az olajpogácsát pedig az állatok ették meg.
Mint a legtöbb természetes anyagról, a tökmagolajról is kiderült, hogy gyógyhatású: Ausztriában és Jugoszláviában is keresett cikk.
Az iparszerű gyártásra felkészültek: olyan új magot szereztek be, amelynél az olajtök héj nélküli magot t erem. Egy részét pirítani, sózni lehet, kitűnő csemege. Másik részéből készül az olaj. Elkészültek a műanyag palackok és a dobozok, amelyekben a finom salátaolaj és a pirított tökmag kerül forgalomba.
A szakcsoport 28 hektár közös művelésű földön csemegekukoricát is termel. A zöldségnövények közül paprikát termelnek még nagyobb mennyiségben a kiskertekben. Öt hektáros kertjükben bőtermő cseresznye- és meggyfák virulnak. A szőcei szakcsoport jelenleg nyolcmillió forint értékű közös vagyonnal gazdálkodik. Példaszerű a magas szervezettség, a vállalkozó kedv és az a gyakorlat, amellyel bebizonyították, hogy a hűvös, csapadékos, gyenge talajú Őrségben is lehet zöldséget, gyümölcsöt termelni.
A községben két élelmiszerbolt és két vendéglátóhely elégíti ki a lakosság és az ide látogató turisták vásárlási, fogyasztási igényeit. A négy üzlet évi forgalma ötmillió forint körül mozog.
A községben hatvan személyes mozi és tanácsi közművelődési könyvtár működik. Évente ezernél több könyvet kölcsönöznek a beiratkozott olvasóknak.
Érdemes megemlíteni, hogy a használaton kívüli iskolát a szombathelyi Joskar-Ola Általános Iskola kapta meg. Az épületben a szombathelyi diákoknak úttörőtábort rendeztek be és főleg a nyári hónapokban népesítik be üdülőkkel, továbbtanulókkal.
Szőce község közepén műemléki templom is található. Az épület falán márványtáblát helyeztek el az első vilátháború hősi halottainak emlékére. A táblán a községből katonának behívott és a háborúban meghalt 18 nevet sorolnak fel. Ők 1914 és 1918 között lettek áldozatok.
A műemléki templom hatszáz éve épült és 1984-ben kezdték meg a belső helyreállítását, amelyet a következő években folytatnak. Belül padsorok, freskók és szobrok díszítik a templomot.
Felsőjánosfa
Közigazgatásilag Hegyhátszentjakab társközsége Felsőjánosfa. A falu a székhelyközség és Pankasz között helyezkedik el. A lakosság a kevés helybeni munkalehetőség miatt elvándorlóban van. A csokkenést a népszámlálások is kimutatják. A lakossag száma 1960 -ban. 302, 1970 -ben 292, 1980 -ban 246 és 1985- ben 237.
A lakossági vásárlási igényeket egy szövetkezeti, elelmiszerbolt és egy szövetkezeti italbolt elégíti ki. A lakosság egy része a szomszédos Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezetben, másik része egyéb településeken dolgozik.
A csökkenő létszám és a község kicsi volta ellenére élénk kulturális élet alakult ki. A községben harminc éve tanító és ott élő pedagógus irányításával intenzív közművelődési tevékenység bontakozott ki. Az öntevékeny művészeti csoport minden évben vetélkedőkön vesz részt és több kitüntetést kapott.
Különösen kimagasló az ifjúsági klub tevékenysége. 1985- ben hetedszer nyerték el a Kiváló Klub címet. Birtokosai az Aranykoszorus Ifjúsági Klub címnek is.
A régi iskolában alakították ki a helyi tanácsi közművelődési könyvtárat, amely szabadpolcos rendszerben működik. A lönyvtárnak 75 beiratkozott olvasója van és ők évente másfélezer kötet könyvet kérnek kölcsön és olvasnak el.
Szaknyér
A közigazgatási terület, illetve a környék legkisebb községe: Szaknyér. A lakosság száma itt is évről évre csökken. 1960-ban 161 , 1970-ben 134, 1980-ban 102 ember élt a faluban és e kiadvány megjelenésekor, 1985-ben is körülbelül ennyi a lakója. Ennek a fele idős, 55 év feletti nő és 60 év feletti férfi.
A fiatalok eljárnak a faluból a közeli építőipari szövetkezetbe és máshová dolgozni. Az idősebbek (persze a fiatalok segítségével és aktív közreműködésével) intenzív állattenyésztést alakítottak ki. Több háznál a korábbi 2-3 szarvasmarha helyett 8-10 szarvasmarha található. Az istállókat gépesítették: önetető, önitató és fejőgép segíti a munkát. A mezőn kaszálógép, traktor és kombájn váltotta fel a kézi munkát.
A tejtermelési versenyben jelentős eredményeket értek el az itt élő egyéni gazdák.
Az elöregedett és megüresedett régi házakat városlakók vásárolják meg hétvégi pihenőháznak. A jó levegő, a csend és a nyugalom vonzza ide az embereket. Két budapesti lakos is itt épít, itt kívánja leélni nyugdíjas éveit. A régi házakat komfortosítják: központi fűtést, fürdőszobát alakítanak ki.
A kis szövetkezeti vegyesbolt és italbolt évi forgalma egymillió forint körül alakul. A tanácsi közművelődési könyytárnak harminc rendszeres olvasója van és évente ötszáz könyvet kérnek kölcsön. Televízió 25 családnál, a lakások több mint felénél található. Napilapot rendszeresen 36 család olvas.
Költők az Őrségről
FÉJA GÉZA:
EMBERT BECSÜLŐ ŐRSÉG (Részlet a versből)
Szép ez a táj minden évszakban.
A nyár buja zöldjével, a friss széna szállongó
illatával, a szeszélyes tavasz, az ősz, midőn
ellepi a rétet az erika, de a tél is.
GAZDAG ERZSI:
E táj vigyáz rád, Dajkálón
hajolnak rád a dombok.
Ha dalaikat hallgatod,
elfelejted a gondod.
Varázsigékkel óv e táj.
Varázsát öltsd magadra,
S vértes vitézként így köszönts
a való holnapra!
Őrségi népszokások
PASZITA
A gyermek születése utáni 4-5 héten rendezik a paszitát, vagyis a keresztelőt. A szülők hívnak általában 4-5 komát (keresztszülőt), de nem ritka a 9-10 sem. Keresztelés után a szülők és keresztszülők bevonulnak a kocsmába. Ott isznak a megkeresztelt gyermek egészségére. Következik az ebéd a szülői háznál, de itt történik egy kis turpisság.
A lakás ajtaja zárva, amikor megérkeznek a csecsemővel. Kopogtatják az ajtót, hogy jelezzék: megérkeztek. A főgazdasszony kiszól: mit hoztatok? Mire a komák közül egyik megszólal: ördögöt. A gazdaasszony mondja: akkor künn maradtok.
A nevetgélés és vidámság behallatszik a konyhába. Erre újból megkérdezik: Mit hoztatok? Szóljatok!
– Angyalt! Angyalt!
Ezután már bemehetnek a házba, hogy éhségüket enyhítsék, szomjukat olthassák és kezdődik a paszita. A gyermek egészségére ürítik poharaikat, majd odaadják az ajándékot. A nagy dínomdánom a késő esti órákig tart. Közben ilyen és hasonló nóták hangzanak el:
Megizentem a szeretőm anyjának
Ringó bölcsőt csináltasson a lányának,
Ringó bölcsőt, rácsos legyen a széle,
Hogy a kis unokája ki ne essen belőle.
RÖNKHÚZÁS
Ha farsang idején nincs esküvő, akkor a fiatalok lakodalmi bohócsággal próbálják az elmaradt mulatságot pótolni. Az igazi menyaszszonyt és vőlegényt álmenyasszony és álvőlegény helyettesíti. Ez az álesküvő nagy ceremóniával kezdődik. Kimennek a fiatalok az erdőbe, kivágnak egy nagy rönköt. Azt földíszítik. Erre felültetik a jelmezes álmenyasszonyt és álvőlegényt.
A lakodalom rendfenntartói az ördögök, akik a lehetetlen egyház beosztottjai. Képviselteti magát a cigányvajda harmincad purdéjával és jövendőmondó feleségével. A kisbíró tudtára adja a falu lakosságának, hogy a fiatalok erre az egy napra egymásnak örök hűséget ígérnek.
A lakodalmas nép énekelve végigvonul a falun. A menyasszonyt az ördögök a rönkről lelopják. A vőlegény és a vőfélyek mennek a menyasszony után. Majd az álpüspök és álpap összeadja őket. A minisztránsgyerekek szódavízzel „szentelik” meg a nézőket. Végül elárverezik a rönköt, majd bevonulnak a kocsmába és reggelig tart a víg lakodalom. A rönk árát a községben jótékonysági célokra fordítják.
SUPRÁLÁS
Néhány őrségi faluban suprálás keretében kívánnak boldog új esztendőt. Legtöbbször gyerekek járják a házakat, de a férfiak körében sem ritka a vállalkozó kedv az ilyen köszöntőre.
A ház népe nagyon boldog, ha egy kisfiú vagy férfi megy újévet köszönteni. Azt mondják: ,,A férfi meghozta az új esztendőben a szerencsét.” De, ha kislány, vagy asszony érkezik elsőnek, nagy a bánkódás. Úgy tekintik, hogy elvitték az egész évi szerencsét. Nem érdemes semmit tervezni ebben az évben, mert úgyis közbejön valami.
A supra nyolc fűzvavesszőből készül. Ezzel suhintják meg a ház lakóit. Közben verseket mondanak:
,,Egészséges légy, keléses ne légy,
Az új esztendőben.friss légy!”
„Pici vagyok, székre állok
Onnan egy nagyot kiáltok,
Hogy mindnyájan meghalljátok,
Boldg új évet kívánok!”
,,Hidegen süt a nap, a föld fagyos, kopár,
Nem nyílik a virág, nem dalol a madár.
Nyíló virág helyett a szívemet adom,
Drága neveteket imába foglalom.
Éljetek, éljetek sok számos új évet,
Mondhatjátok ti is, hogy szép ez az élet.”
A fiúknak egy-egy szép köszöntő után pénzt adnak, a felnőtteket itallal kínálják.
SZÜRETI FELVONULÁS
Ha elérkezettnek vélik a falu fiataljai a szüretet, felvonulással jelzik, hogy a szüretelésnek üt az ideje. Jelmezbe öltözve vonulnak végig a falun. A szüretelő lányok pirospöttyös, zsinóros szoknyában, fehér blúzban felülnek a feldíszített szekérre és arról szüretelik le az előzőleg felrakott szőlőt. Béresek vezetésével vonulnak és közben énekelnek:
,,Le-le, leszedik a szőlőt nemsokára,
Árván maradt a tőke utána
Te is árva maradsz kisangyalom,
Megjött a behívóm, el kell masíroznom.”
A másik szekéren a préses és a kádár helyezkedik el. Cigányok és, cigányasszonyok szórakoztatják a népet. Nem feledkeznek meg a hegybíró úrról és a nagyságos hegypásztorról sem. Ők a falu végén mondanak szórakoztató szöveget:
Én, mint Háföl, a hegyközség bírája, egybevéve az egész hegyközség legokosabbik embere, ezennel engedélyezem a szüret megkezdését. Csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy minden kedves szüretelőmnek az esze a helyén legyen. Nehogy úgy járjanak, mint az egyszerű szüretelők, akik a ház bejárata helyett a patak medrét célozták meg és ezzel saját testi épségüket veszélyeztették.
A szüretelési bálra mindenki kitömött erszénnyel jelenjen meg. Ha a feleségek komongatnak is, evvel ne törődjenek, ígérjenek neki szépeket, jó ropogós táncokat, hogy a mai napon mindenkinek jó kedve legyen.
A kisbíró a ceremónia végén mindenkit meghív a bálra. Kezdődik a tánc, a vigadalom.
LAKODALOM
Az esküvő előtti héten a vőfélyek kampósbottal a kezükben, kalapjuk felszalagozva, a falut végigéneklik:
,,Lakodalom van a mi uteánkban,
Férjhez ment a falu legszebb lánya,
Hivatalos vagyok oda én is,
El is megyek, ha százszor kirúgnak is.”
Mennek azokhoz a házakhoz, amelyeknek lakói a lakodalomba hivatalosak és meghívják őket. Pénteken már levágják a disznókat, van a nagy készülődés. Szombaton délután négy óra felé összegyűl a násznép a menyasszonyi házhoz. A menyasszonynak szabad elsőként meglátni a vőlegényt. Esküvő előtt megkínálják a vendégeket. Mielőbb az új pár elindul egymásnak örök hűséget fogadni, az első vőfély búcsúztatót mond az egész vendégsereghez, amelynek a szövege a következőképpen hangzik:
,,Kedves násznép! Kedves vendégsereg! Mielőtt elindulnánk e fontos utunkra, álljunk meg egy kissé, szálljunk csak magunkba. A mi menyasszonyunk is eképpen szólna, ha szíve, érzelme megszólalhatna. De elmondom én, mit elméje gondol, eképpen látom bús orcájárol: Szépen virradt fel ránk a mai reggel, örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel. De most lelkemet bús gondolat fogja el, mert a házasság útjára lépek fel. Hosszú lesz az utam, amire én most indulok. Ezért hát én Istenem, tehozzád fordulok. Kérlek, hogy ne hagyj el bánatimban, ha gyötörnek is gondok, mindenkor légy mellettem nyomban. Mert, most változik meg életemnek útja, sírig tartó örömre, vagy pedig búra. Most, hozzátok is szólok szüleim. Bocsássatok meg, ha valaha bármit is vétettem tinéktek. Most pedig hozzátok is szólok drága jó barátaim, barátnőim. Aldásotok kísérjen az Istenházába, hogy boldog legyen lelkem minden álma. Most pedig arra kérem a kedves szülőket, engedjék útjára kedves gyermeküket!”
A háztól nótaszóval vonulnak el a tanácsig. A tanácson megtörtént az esküvő, mennek a, templomba, majd onnan a kocsmába. A menet hangosan énekli:
,,Kocsmárosné aj tót nyisson,
Asztalára jó bort hozzon.
Jó bor mellé szivart tegyen,
Vőfélyemnek kedve legyen.
Tyuhaj.”
A lakodalom során még sok verses nóta elhangzik. Ezek közül is érdemes néhányat idézni.
,,Vőlegénye ne legyen gyáva,
Jövőre legyen egy lánya.”
Vőlegénye ne legyen hiú,
Jövőre legyen egy fiú.”
,.Isten éltesse a vőlegény lábát,
Hogy 9 hónap múlva futva keresse a bábát.”
.,Menyasszonyunk szomorú,
Fején van a koszorú,
Ha szomorú, majd víg lesz,
Elég derék ura lesz.”
Éjfélkor szokásos a kásapénz-szedés. Egy asszony kezét bekötözik, mivel kását kevert és elégett a keze. Adjanak neki pénzt. A födőket – mint két cintányért – összeverik és ami kásapénz összegyűlt, a lakodalom után egy hónapra megisszák.
A lakodalom másnapján a vőlegény házánál folytatódik a mulatozás. A falut végigénekli a menet. Mindenki kezében boros üveg. Az utcán kíváncsiskodó nem hívatalosakat megkínálják. Így érnek a vőlegény házához. Mielőbb a kapun befordulnának, a koszorúslányok a következőket éneklik:
Jolán néni jöjjön csak ki,
Az aj taját nyissa csak ki.
Most hozzák a legszebb menyét,
Németh Éva kökény szemét.
Folytatódik a dínomdánom. Itt lesz a menyasszonyból újasszony. A menyasszonytánc következik. Az újember viszi el a feleségét, kitömött erszényt ad cserébe. Söprűvel kikergetik az újembert. Most már semmi sem zavarhatja meg a jókedvet, még ha három napig tart is.
,,Asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa,
Sok-sok édes percből lett egy boldog óra.
Órákból a napok, napokból az évek,
Fekete hajamból lassan hófehér lesz,
Lassan hófehér lesz.”
Képek a környékről és az Építőipari Szövetkezet munkáiról
- A Vadása-tó látképe
- A Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet üdülőháza a Vadása-tó partján
- A szövetkezeti üdülőház klubterme és egyben közös étkezője
- Egy üdülőszoba a szövetkezet házában
- Árnyas fák alatt pihenhetnek a kirándulók a Vadása-tó partján
- A szövetkezet által régi épületből készített Körmendi Várszínház
- A körmendi színházterem belülről
- A körmendi színházterem előcsarnoka. Alkalmas előadások, kiállítások rendezésére is
- A nádasdi községpont épületei
- A szövetkezet által készített kétszintes korszerű ház
- Az Őrségi Napok alkalmából minden évben bemutatkozik a szőcei mezőgazdasági szakcsoport. A képen látható kiállításon a tökmagolajat reklámozzák
- Évente több kiállításon bemutatják azokat a kisgépeket, amelyek a kistermelők munkaját segítik
- Térkép a hegyhátszentjakabi község közös tanácshoz tartozó közigazgatási területről, illetve az ide tartozó községekről
Tartalomjegyzék
|
Fejezet |
Oldal |
|
Bevezető |
3 |
|
Köszöntő |
5 |
|
Üzenet |
7 |
|
Az Őrség tájvédelmi körzet |
9 |
|
Az Őrségi Baráti Kör működési szabályzatából |
11 |
|
Az Őrségi Baráti Kör elnökségének tagjai 1985-ben |
13 |
|
Hegyhátszentjakab |
14 |
|
A kőművesek élete a felszabadulás előtt |
16 |
|
Az Építőipari Szövetkezet története |
17 |
|
Fejlődés a számok tükrében |
22 |
|
A Vadása-tó |
23 |
|
Őrimagyarósd |
25 |
|
Szőce |
27 |
|
Felsőjánosfa |
29 |
|
Szaknyér |
30 |
|
Költők az Őrségről |
31 |
|
Őrségi népszokások |
32 |
|
Képek a környékről és az Építőipari Szövetkezet munkáiról |
39 |
Hivatkozás
- Farkas, László (1985): Hegyhátszentjakab és környéke. (Lektorálta: Markovits Ilona), Építőipari Szövetkezet Hegyhátszentjakab. Alkalmi kiadvány, Sylvester János Nyomda. Szombathely.
